Ugrás a fő tartalomra

KARÁCSONYI GONDOLATOK


Lárma. zűrzavar, tömeg – káosz mindenhol. 
Mindenki meg akar felelni… 
Meg akar felelni a - minek is? 
A társadalom Karácsonyhoz fűződő elvárásainak… 
Mert ilyenkor szinte kötelező boltról-boltra járni, ajándékokra vadászni / akár drága hitelekkel bebiztosítani a jövő évi nyomort /, dugig rakni az óriási bevásárlókocsikat, plafonig érő fenyőfát bevarázsolni a csomagtartóba, cipekedni, csomagolni, szervezkedni, glancba vágni a lakást, sütni, főzni… Ami nem baj! 
Sőt! 
Mert készülődni igenis kell az Ünnepre, hogy az különleges legyen – és igenis más legyen, mint a többi nap. 
De! 
De ne kelljen senkinek sem belerokkannia… 
Sem lelkileg (az elszenvedett stressztől), sem testileg (az erőn felül vállalt teendőktől), sem anyagilag (az ajándékok horribilis árától). 
Mert a Karácsony nem erről szól… 
A Karácsony a csodáról szól… 
Arról a csodáról, ami mindannyiunkban ott van, csak a nagy rohanásban egyre többször elfeledkezünk róla. 
A csodáról, ami, ha végre az év többi napján is felszínen maradhatna, hegyeket lenne képes megmozgatni. 
Állj meg egy kicsit, lelj békére, légy nyugodt – s hallgatva a csendet a szívedben Te is felismered a lényeget: azt, hogy a legszebb ajándékok nem a fa alatt vannak díszes papírba becsomagolva. 
Nem. 
Hanem ott állnak melletted… 
Ott van a mosolyukban, ott van az ölelésükben, a törődésükben… 
Mert szeretnek… 
Mert szeretheted őket…
…és EZ maga a csoda.
Kívánom, hogy minden nap részesülj belőle Te is!
Békés, boldog Karácsonyt Mindenkinek!



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

BIZONYÍTSD BE!

https://motivaloelet.blogspot.com/2018/10/bizonyitsd-be.htm Bizonyítsd be!  Bizonyítsd be magadnak, a szeretteidnek, az irigyeidnek, az egész univerzumnak, hogy képes vagy változni.  Azt, hogy ha akarsz, akkor tudsz tenni azért, hogy az életed kiegyensúlyozott legyen.  Nem.  Nem anyagilag – hisz a pénz uralta élet nagyon instabil.  Hanem a kapcsolataid, a barátságaid, a szerelmed, - az a sok-sok szeretet, ami ott lakozik benned, s amit sokszor képtelen vagy szabadjára engedni. Amit félsz kimutatni, mert attól tartasz, hogy visszaélnek vele, vagy gyengének hisznek miatta.  Te magad is reszketve vágysz rá, de nem kaphatod meg mindaddig, amíg Te magad nem adsz belőle.  Adj- s kapni fogsz.  Elsőként próbáld ki - amilyen gyorsan csak lehet: küldj egy mosolyt másnak – akár egy vadidegennek is.  Tudom, most legyintesz- nem nézeted tán magad idiótának!  A mosoly ingyen van – nem veszítesz semmit, ha kísérletet teszel a...

MINDEN NAP EGY ÚJ ESÉLY

Forrás  https://eletrecept.blogspot.com/2018/10/hetindito-gondolatok-minden-nap-egy-uj.html Esténként alig tudsz elaludni, mert a fejedben kavargó gondolatok szorongással töltenek el?  Bizonytalan vagy, és félsz a holnaptól?  Hidd el: nem vagy egyedül…  Hajlamosak vagyunk a múlt kudarcain hetekig-hónapokig rágódni – keresve az okokat – keresve a bűnbakokat, ahelyett, hogy tovább lépve a jelenre és a jövőnkre koncentrálnánk.  Igen.  Arra, hogy reggel – amikor felébredünk, mindent újrakezdhetünk.  A sorsunk könyvében tiszta a lap, amit mi magunk fogunk teleírni a tetteinkkel.  Ha csüggedten megadjuk magunkat a körülményeknek – áldozatként végezzük.  Ha erőt gyűjtve csakazértis harcolunk az álmainkért – ráléphetünk a siker felé vezető útra, ahol minden egyes eredmény boldogságot von maga után.  … és ez a lényeg: a jelenünk teljes átélése, ahol nem kellenek sem a múlt keserves sallangjai, sem a jövő elbizonytalan...

BÁRMI LEHETSÉGES CSAK AKARNI KELL

Bevezetésképpen ...avagy BÁRMI lehetséges csak akarni kell Mindenki fél az ismeretlentől. Attól, hogy az, amibe belekezd – kudarcba fullad. Sokan félnek a visszautasítástól – attól, hogy újra meg újra nemleges választ fognak kapni a kérdéseikre. Ezért inkább halogatnak, lemondanak, bele sem kezdenek… Inkább élnek úgy, hogy sóvárognak az álmaik beteljesedése után, de a sikertelenségtől való félelmükben „biztonsági” üzemmódba kapcsolnak. És várnak… Várnak arra, hogy hátha a nagy betűs ÉLET tálcán kínálja majd a sült galambot… Várnak heteket, hónapokat, éveket – megkeseredve, átkozva a sorsot, a körülményeket, az embertársakat, mindent és mindenkit okolva a boldogtalanságukért, és megöregedve a „Nekem csak ennyi jutott!” –szívszorongató érzésével. De valóban így kell ennek lennie? Valóban bele kellene ebbe törődni? NEM! Hova jutna a világ, ha az eleséseket nem követné felállás? Ha a csalódásokat – öröm? Ha a kudarcokat – siker? Igen. Néha nehéz lenyelni a „békát” – és elvisel...